Anyuka fotós lesz, avagy TennóKata elhatározásra jut

Gyereket fényképezni olyan, mint egy hoki meccsen lekapni a korongot.

Gondolom.

Az utóbbit nem próbáltam.

Zsizseg, nyűzsög, kifut a képből. Ficánkol, ficereg, befut a képbe. Eldől, leesik, a feje nincs a képen.

Könyörgök, zsarolok, megvesztegetek mire olyan arcot vág, amiből a családi albumba többet már nem rakhatok.

Spontán fotó kell, pillanatfelvétel, hisz olyan zabálnivalóak a gyerekeink.

Időnként.

Így anyuka fotós lesz a lesi fajtából, később még komponálni is fogok! Megtanulok gyereket fotózni, ha már egyhelyben maradásra bírni és tündérbogyó ábrázatot venni tőle nem tudok.  

Fényképezőgép objktívek, típusok, fényviszony, záridő, DSLR, tükörreflex, ja, hogy az ugyanaz, de mi az, kompakt, nem kompakt (ebben hasonlítunk), pixelek, szög és fókuszálok, én tényleg fókuszálok.

Könyvek, blogok, tanfolyam, jótanács. Természetesen egyiket se használom. Van most fél órám, kicsit beleolvasok a neten.

Na persze.

Nem vagyok normális, hogy azt hittem, elboldogulok. A technika úgy húzott el mellettem, mint a jégkorong. A gyerek már 8 éves, húga is van, állítólag van egy jó gépünk, de automatáról még el nem fordítottam. 

De csak azért is! Beleásom magam, kutatok, rájövök és már kérdezni is lesz bátorságom. Mr internet jóbarátom ebben is segít. 

Mielőtt még a fiam magyarázza el, mi az a záridő, vagy hoki játékos lenne, vagy megtanulnak a gyerekek mégicsak egy helyben ülni. A tündérbogyó ábrázatra inkább nem hajazok, azt jobb nem venni.

Megtanulok pár hasznos dolgot, azaz  egy analfabéta utázása fotóvilágba, avagy TennóKata az adminisztációs útvesztőből színre lép.